A MaSZOSZ és a szúnyogirtás jelene és jövője (Dr. Szító András)

A vezetőség választás 2004. november 23-án történt. Az egy héttel később tartott első vezetőségi ülésen az Alapszabály tervezet megfogalmazása során főbb célkitűzésként a következő feladatokat, tennivalókat jelöltük meg:

• a szűkebb szakmai érdekképviselet,
• szakmai tevékenység szervezése, összehangolása,
• szakmai alapelvek kialakítása,
• kivitelezői- és szakértői minimál árak meghatározása és érvényesítése. Elhatároztuk, hogy a következő közgyűlésen elfogadtatjuk az Alapszabályt, amely a szervezeti élet és tevékenység alapja.

Jogi iroda megbízásával 2005. februárjában kivitelezői és szakértői ajánlati felhívás-mintákat készíttettünk, hogy a megbízók, a közbeszerzési pályázatokat készítő ajánlatkérők munkáját megkönnyítsük, ezzel együtt pedig szakszerűbbé tegyük. Ezekben a javaslatokban szerepelt mindaz a szakmai követelmény, amelyet tagjainktól, szakembereinktől az adott tevékenység végzése során elvárunk. Szezonnyitót tartottunk március végén, amelyre meghívtuk az irtószer forgalmazókat és a térségi irtásra társult önkormányzatok vezetőit.

Az ajánlati felhívás minták készítésével párhuzamosan kivitelezői- és szakértői minimál árakat határoztunk meg több kivitelező több éves költségeit alapul véve. Úgy döntöttünk, hogy a korábbi, e lap hasábjain is közzétett árakon nem változtatunk. Nagy eredmény lesz, ha azokat érvényesíteni tudjuk. Márciusban a potenciális megbízók ezeket az anyagokat körlevéllel együtt megkapták: nevezetesen a Térségi Önkormányzati Társulások vezetői, a Magyar Turizmus RT. Központja, a Regionális Intéző Bizottságok (RIB). Ez utóbbi szervezeteknek azért kellett megküldenünk az anyagainkat, mert 2004. végén a Gazdasági Minisztériumban (ahova a Magyar Turizmus RT szervezetileg tartozik) született döntésnek megfelelően a szúnyogirtás központi állami támogatása megszűnt. A feladatot a Regionális Intéző Bizottságok látják el. Külön erre a célra viszont nem kaptak anyagi támogatást. El kell dönteniük, hogy a rendelkezésükre álló egyéb keretből fordítanak-e a szúnyogirtás támogatására, s ha igen, mennyi összeget, természetesen ezzel csökken a más területekre, feladatokra korábban fordított összeg. Ebből következett, hogy saját korábbi, egyéb célokra kapott keretükből áldoztak – belátásuk szerint a szúnyogirtásra.

A turisztikai célú támogatásokra eddig is pályázni kellett, most tehát az önkormányzati társulásoknak ugyanezt kellett tenniük. Sajnos, sok idő veszett el, míg az új rendszerben kialakították, meghatározták a pályázható feladatokat, a pályázatok kiírása így térségenként eltérő időben, de már a szúnyogirtás szezon kezdete után, április végén – május elején történt csak meg. Döntések csak június végén, július elején születtek, a támogatás mértéke a kivitelezésre a bruttó költség 13-80%-a volt.

Szerződés kötés az önkormányzatokkal július végén, augusztus elején történt, azonban a támogatásból október közepéig szinte semmit nem kaptak meg. Bajban vannak tehát az önkormányzatok, mert az elvégzett munkát nincs miből kifizetniük, de még nagyobb bajban vannak a kivitelezők, mivel nagy a kintlévőségük, hiszen minden önkormányzat tartozik jelentős összeggel, ahol szúnyogirtást végeztek. A legnagyobb baj az, hogy a pályázatokon megítélt összegeket az önkormányzatok bizonytalan időben kapják meg. A Gazdasági Minisztériumtól erre vonatkozóan semmi támpontot nem kapnak, legrosszabb esetben előfordulhat, hogy csak a jövő évben lesznek képesek fizetni az idei munkáért.

Amilyen ütemben az önkormányzatok által a kivitelezőre kiírt pályázatok megjelentek a Közbeszerzési Értesítőben, azonnal felfedeztük, hogy nem, vagy csak részben fogadták el a felkínált, tartalmi és formai szempontból egyaránt megfelelő mintát. Ez a magatartás teljes mértékben érthetetlen főleg azért, mert törvény írja elő, hogy 2005-től a közbeszerzési pályázatok készítésére szakosodott jogász, vagy ügyvédi iroda végezhet ilyen tevékenységet, akiknek, vagy amelyeknek azonban a speciális követelményeket – amilyen a szúnyogirtás területe – úgyis az önkormányzatoktól kellett volna megkapniuk, amelyek többségének már volt bizonyos ismerete ezen a területen. Ezek után nem meglepő, hogy a kivitelezésre és a szakértői tevékenységre javasolt minimál árakat mellőzték. A legolcsóbb ajánlat volt a döntő szempont.

Így fordulhatott elő például Békés megyében, hogy nevenincs szakértő (Betyó János, a megyei ANTSZ alkalmazottja) képesítés és gyakorlat nélkül elnyerte a szakértői megbízást, mivel valakinek eszébe jutott tőle is árajánlatot kérni, s mivel ő adta a legalacsonyabb összegű ajánlatot, a feladatot ő nyerte meg. Pedig legalább a lárvairtáshoz entomológus képzettség kell, ezt írta elő az Országos Epidemiológiai Központ által kiadott Tájékoztató (2003, 4.2.9.2., 239. old.), ahonnan kértem is állásfoglalást, de nem kaptam. Senkit nem zavart, hogy sem képesítése, sem gyakorlata nincs a vállalt feladathoz.

Pedig egyértelmű, hogy ennek a feladatnak az ellátásához nem elég gázmesternek lenni, entomológiai szakképzettséggel rendelkező személy kell. A jelenlegi helyzetben tehát szakértő az, aki annak mondja magát, a szakmai felügyeletet ellátó OEK-től kapott szóbeli tájékoztatás alapján nem tehetnek értünk semmit. -

A szúnyogirtást végzőket illetően jobb a helyzet, annyiban, hogy ott azért az önkormányzatok legalább elvárják, hogy a pályázatot elnyert kivitelezőnél a repülőgépet olyan személy vezesse, akinek erre van képesítése, gyakorlata, és a cég több éves referenciát képes felmutatni.

Ami továbbra is nagy gond, hogy a kivitelezők között továbbra is dúl az évek óta tartó gyilkos árharc. Soha ilyen alacsony árakon nem vállaltak és nem végeztek szúnyogirtást. Mind e közben a műszaki hiányosságok miatt egyik gép a másik után esett le halálos áldozatot is követelve. A bajban szerencse, hogy a légi jármű katasztrófája nem lakott település felett történt, mert akkor még nagyobb lett volna a baj.

Amikor ország-világ előtt felelősséggel kifejtettem, hogy a jelenlegi nyomott árakon nem lehet tisztességes munkát végezni, és nem lehet a szükséges műszaki biztonsági követelményeknek megfelelni, de még nyereséget is képezni, akkor bezzeg össze tudtak fogni, hogy állításaim megalapozatlanok. Nagy csalódás volt tapasztalni, hogy ennyire rövidlátók, s a tönkremenés veszélyének állandó fenyegetése ellenére is csak a mában gondolkoznak.

Alapos számításokra alapozottan továbbra is fenntartom, hogy a szúnyogirtás szakmai követelményei a mai nyomott árakon betarthatatlanok úgy, hogy még műszaki fejlesztésre, egyéb költségek fedezésére, továbbá nyereségképzésre is jusson. A végzett munka minősége ellen kifogás alig érkezik a felügyeleti szervhez (OEK), mert a megbízó önkormányzat kifogásait helyben kell orvosolni – garanciális munkával. A szakértő gárda nagy része felismerte, hogy a kivitelező és a szakértő a megbízástól kezdve azonos csónakban evez, a felmerülő gondokat tehát rövidre zárva – meg kell oldani. Az egymásra mutogatásból nem hogy semmi jó nem származik, de se vége, se hossza nincs az ilyen eljárásnak. Hiába volna jogos a szakértő álláspontja, nincs olyan szakmai intézmény, amely ennek érvényt szerez. Sajnos, évekkel korábban (2001., Tisza-tó) már volt módom tapasztalni. Abban a törvényi összevisszaságban és szövevényben, ami ma a társadalmat uralja, jogos követelést aligha lehet belátható időn belül sikerrel lezárni, megnyerni. Ehhez a politika és a gazdasági élet szereplői ma nem partnerek, sőt úgy tűnik, hogy ellenérdekeltek, különben miért tűrnék szótlanul a jelenlegi állapotot azok, akiknek volna módjukban ezen változtatni. A korábbi kötelező kamarai tagság megkövetelésének feloldása a legjobban bizonyítja az állításom igazát, s az a szomorú, hogy a jelenlegi állapot éppen a kóklereknek kedvezett – és kedvez továbbra is.

Rendért kiáltok, ami nem ellentétes a demokráciával, és így nem sértheti azt!

Megítélésem szerint szakmai társadalmi szervezetünk képtelen megoldani a szúnyogirtó szakma alapvető gondjait, ezért az október 19-én tartott Közgyűlés előtt felvetettem, van-e értelme a további működésnek. Olyan döntés született, hogy az Alszövetséget továbbra is fenn kell tartani, mert az ajánlott minimál árak elfogadtatásán kívül számos, elsősorban szervezeti feladatunk van, amelyet viszont továbbra is nekünk kell vállalni és végezni. Nincs múltunk, a partnerek vagy hiányoznak, vagy még nem ismernek, ezért érezzük kudarcnak a kezdeti lépések sikertelenségeit.

Személy szerint ugyan más a meggyőződésem, de többek egybehangzó véleménye alapján elfogadtam a bizakodó megítélést és ettől kezdve minden tőlem telhetőt elkövetek, hogy az ő ítéletük helyessége igazolódjék.

A jelenlegi alapvető gondok megoldására a következőket nélkülözhetetlennek ítélem:

• kamarai jogosítvány a MaKOSZ-nak,
• kötelező kamarai tagság az egészségügyi kártevőirtó szakmában dolgozók számára, ennek alapján a
• minimál árak betartatása,
• az eddigi gyilkos árverseny elkerülése, kiküszöbölése, (kartel nélkül is van erre lehetőség).
• Újra kell építeni a támogatási rendszert,
• állami források bevonása a szúnyogirtás támogatására (önkormányzati, regionális idegenforgalmi, vidékfejlesztés, környezetvédelmi),
• civil szervezetektől kapott erkölcsi- és anyagi támogatások.

A szakmai tevékenység új irányba fejlődését segítheti a Biológiai Szúnyoglárvairtásért Egyesület KHT, amely ez év augusztus 3-án jött létre az idegenforgalomban jelentős szerepet játszó személyek, önkormányzati képviselők és a szúnyogirtás szakértői feladatait ellátók akaratából. Elnöke Rosta Sándor, aki a turizmus érdekeit a Balaton térségében kiemelkedően és hatékonyan képviseli. Diplomáciai érzéke, ismertsége, személyének hitele bizonyosan sokat jelent a latban, hogy a kezdeti lépéseket sikerrel tegyük meg, s a szervezeti kereteken túl célkitűzésünk megvalósításának anyagi hátterét is megteremtsük, amely a szakmának és a lakosságnak egyaránt érdeke.

Az egyesület célja, hogy a jelenleg túlsúlyban kémiai szúnyogirtás arányát fokozatosan a biológiai kezelések irányába tolja, amely környezetvédelmi, közegészségügyi és turisztikai érdek. Környezetvédelmi szempontból jelentős, hogy az élővilág a szúnyogirtás során még a településeken belül se károsodjon (7-14 napos átmeneti időre sem), s csökkentsük a környezet terhelést azokkal az anyagokkal, irtószerekből keletkező bomlástermékekkel, amelyeket a kezelések során juttatunk ki.

Az Egyesület megalakulásakor feladatul kaptuk, hogy forduljunk erkölcsi támogatásért a terület- és vidékfejlesztési-, a belügy-, a környezetvédelmi- és az egészségügyi miniszterhez, továbbá az Országgyűlés elnökéhez, pályázataik kiírása során szerepeljen olyan téma, amelyre némi anyagi támogatás igényével pályázhatunk a csípőszúnyog lárvák tenyészőhelyeinek feltérképezésére, ez a munka kiterjed az egész ország területére és 6-8, vagy 10 év alatt végezhetnénk el az anyagi támogatás mértékétől függően. A hazai forrásból származó anyagi támogatást külföldi (EU) vidékfejlesztési forrásokból remélünk.

A szakma jelenleg anyagilag mélyponton van, ami a szezon során értékesített irtószer mennyiség csökkenésében is megmutatkozott, pedig régen volt ennyi csapadék – és következményeként annyi szúnyog, mint ebben az évben.

Dr. Szító András