Merre tart a kártevő-mentesítő ipar a XXI. században?

BEVEZETÉS

Amikor a XIX. században a környezet-egészségügy atyjai a jobb közegészségügyért szálltak síkra, öt fő problémával kellett szembenézniük:

1. az emberek szörnyű lakáskörülmények között éltek;
2. az együtt élő kártevők állandó fenyegetést jelentettek az emberek egészségére;
3. hiányzott a megfelelő eső- és szennyvízcsatorna hálózat;
4. a levegő szennyezett volt a gyors ütemben iparosodó nagyvárosokban; és
5. nem volt tiszta ivóvíz.

A problémák nagyságrendjét és a társadalomra gyakorolt hatását mutatja, hogy 1842-ben például Manchesterben, az ipari forradalom szívében egy értelmiséginek a várható átlagos élettartama 38 év volt, míg egy munkásé csak 17. Még Rutland-ban is, Közép-Anglia vidéki területén, az értelmiségiek várható átlagos élettartama mindössze 52 év volt és 38 év a mezőgazdasági munkásoké. A XIX. sz. végén és a XX. században, ahogy a kormányok szociális reformprogramokat dolgoztak ki és jogi kereteket alkottak a környezet-egészségügy javításához, a közegészségügyi állapotok hihetetlen módon megváltoztak. Ennek eredményeképpen most már biztosra vehetjük az eső- és szennyvízcsatorna hálózatot; a legtöbb ember számára elérhető a jó minőségű víz; és a jogszabályok elérték, hogy tiszta legyen a levegő még a nagy iparvárosokban is.

Még mindig komoly gondjaink vannak azonban a háziállatainkkal, és ugyanazok a kártevők, amelyek viktoriánus elődeinknek annyi borsot törtek az orruk alá, és minket sem hagynak nyugodni. Ennek nem lehet az az oka, hogy a kártevő-mentesítő ipar nem képes megfékezni a kártevőket. A sikeres irtáshoz szükséges termékek és a különböző technikák természetesen rendelkezésünkre állnak. Nincs hiány az akár állami, akár magánalkalmazásban lévő kártevőirtókból sem, akik képesek megfelelni a szükséges kihívásoknak. Tehát a leglogikusabb válasz az, hogy hiányzik a politikai akarat. Általánosságban mondhatjuk, hogy a XIX. század közepéig a kormányok úgy gondolták, hogy nem az ő dolguk, hogy szociális jogszabályok alkotásával irányítsák a munkaadók illetve a földtulajdonosok tevékenységét. Nem tekintették ezt a kormányforrások megfelelő felhasználásának sem.

Ugyanakkor az azt következő 130 évben a kormányok egyre nagyobb felelősséget vállaltak az egészségügyért, az oktatásért és a szociális helyzet javításáért. Sok környezetvédelmi szociális törvényt hoztak a víz és a levegő minőségéről, és ezek vezettek azokhoz az eredményekhez, amelyeket most élvezünk. Ezzel egy időben több milliárd dollárt, fontot és eurót költöttek olyan környezetvédelmi projektekre, amelyek célja új vízelvezető és szennyvízcsatorna létesítése és a biztonságos ivóvízellátás biztosítása volt. Sajnos az elmúlt 20 év során a helyi és nemzeti kormányzatok visszavonultak sok olyan projekt általános finanszírozásától, amelyek a környezet-egészségügyet javítanák, és e helyett inkább az iparra vagy a helyi közösségekre hárították át sok szükséges projekt finanszírozását. Példa erre Nagy-Britanniában az a kezdeményezés, hogy úgy juttatják a környezet-egészségügyet forrásokhoz, hogy megengedik a helyi önkormányzatoknak, hogy díjat számoljanak fel a kártevő-mentesítési szolgáltatásokért. A Warwick Egyetemen végzett kutatásból világosan kiderül, hogy nincs egységes tarifarendszer, és az önkormányzatok úgy határozzák meg a díjakat, hogy ezt nem előzi meg kellő felmérés és kiértékelés.

A jelentések azt mutatják, hogy a díjfizetés bevezetése komoly hatással van az elvégzett rágcsáló-mentesítések minőségére. Tavaly az egyik angol parlamenti képviselő megállapította, hogy a helyhatóságok évi 150 millió fontot költöttek arra, hogy megtisztítsák az utcákat a rágógumitól. Ha ez így van, akkor körülbelül háromszor vagy négyszer annyit költöttek a rágógumi eltávolítására, mint a helyi közösségek kártevők elleni védelmére. Ugyanakkor egyre nehezebb kártevő-mentesítési projektek finanszírozásához közpénzeket biztosítani. Ez különösen igaz a nyomon követő és kutatási projektek finanszírozására. Tehát milyen kihívásokkal kell az iparágnak szembenéznie?

VÁROSI TEJESZKEDÉS

Ezt a kifejezést használjuk, amikor új lakásépítések, kereskedelmi egységek vagy kiskereskedelmi parkok épülnek a külvárosokban, és ezzel a város tovább terjeszkedik a vidéki területekre, illetve ’szétterül’. Azon kívül, hogy a megnövekedett gépkocsi-használat miatt nagyobb a közlekedés okozta szennyezés és emelkednek az elhízási mutatók is, a városi térhódítás komoly hatással lehet a kártevő-mentesítési problémákra is. Például, 2007-ben Nyugat-Angliában egy önkormányzatokból álló csoport elemzéseket végzett, annak megállapítására, hogy miért nőtt a patkányfertőzöttség kerületeik lakott részein január 1-e és június 30-a között az adott évben. Mintegy 6474 bejelentést elemeztek és keresték a fertőzöttség okát. Az elemzés azt mutatta, hogy a legnagyobb számban (27,6 %) a kertbe kitett madáreledel szerepelt a fertőzöttség okaként. A második leggyakoribb okként (14 %) a komposztládába beköltözött patkányokat adták meg. A nem megfelelő lakáskörülmények, amelyek a tönkrement és rosszul működő csatornákat jelentették, csak a harmadik leggyakoribb oknak bizonyultak. A negyedik leggyakrabban előforduló ok a háziállat-és madártartás volt.

Ha csoportokra bontva elemezzük a számokat, azt látjuk, hogy a problémák 55,4 %-áért a lakossági magatartás volt a felelős; a helyszín, a mezőgazdasági földek, a folyópart és az elhagyott épületek közelsége 20,4 %-ért volt felelős; a nem megfelelő épület-karbantartás csak 16,0 %-ot tett ki, 8,1 % pedig nem volt értékelhető. Ennek az eredménynek az a jelentősége, hogy a patkányfertőzöttség a jövőben nagyobb probléma lehet a gazdag, városkörnyéki területeken, ahol valószínűbb a kerti madáretetés, a komposztláda használat és az állattartás. Ennek ellenpontjaként ugyanakkor a korábbi városközpontban lévő leromlott területeket kívánatos lakóépületekké, éttermekké alakítják át és itt már nem lesznek rágcsálók a környezeti fejlesztések és a búvóhelyek áthelyeződése miatt.

Nem valószínű, hogy az önkormányzatok felmérték volna a kapcsolatot a várostervezés és a kártevő-fertőzöttség között, és akár engedélyezéseknél akár költségvetésüknél ezt figyelembe vették volna. A fertőzöttség típusában és helyszínében bekövetkezett változásokon kívül komoly problémát jelentenek az ingatlanfejlesztések is az építkezések során. Ha a lefolyókat és szennyvízelvezetőket nem zárják le még az építkezés kezdete előtt, akkor a rágcsálók el tudnak menekülni a csatornarendszerből és a helyi környezetet fogják fertőzni. Ráadásul, egyes építési területeken vízzel töltött aknákat építenek, amelyek ideális tenyészterületet jelentenek a szúnyogok számára. Sajnálatos, hogy az építési engedélyek nem veszik figyelembe a kártevő-mentesítési kívánalmakat.

LAKÁSKÖRÜLMÉNYEK

Mivel kapcsolat áll fent a lakókörnyezetünk és egészségi állapotunk között, a rágcsálók, rovarok, kullancsok és kártevő madarak jelenléte nagymértékű egészségi kockázatot jelenthet. Néha ez olyan helyi sajátosságok következménye, mint pl. a szúnyogok elszaporodása a helyi tavakban vagy mocsarakban; a csatornában élő patkányok; a lakótelepek mellett lévő sertés- vagy baromfitelepekről beáramló legyek; vagy a városközpontban élelmet kereső madarak. Ugyanakkor egyre több gondot okoz az emberek viselkedése és azok a körülmények, amelyeket ők maguk teremtenek. A probléma következménye lehet, hogy a betegségek terjesztése helyett, egy beteg állapot alakul ki.

2002-ben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) átfogó vizsgálatot végzett az egészségügy és a lakáskörülmények alakulásáról 9 európai uniós nagyvárosban: Angers-ban, Bonnban, Budapesten, Ferreira-ban, Forli-ban, Genfben, a kirgisztáni Osh-ban, Pozsonyban, valamint Vilniusban. Összesen 3800 háztartást vizsgáltak, amely 8400 lakosra terjedt ki. A cél az volt, hogy meggyőződjenek róla, hogy kapcsolat áll fenn a lakáskörülmények és az egészségi állapot között. A vizsgálat, amely LARES felmérés néven vált ismertté, egy indító kérdőívből, személyes interjúkból és helyszíni vizsgálatokból állt. Az összegyűjtött adatokat elemezték az allergia, a légzési betegségek, az elhízás, a mentális egészség, az életminőség, a zaj, a szociológiai és a pszichológiai körülmények szempontjából. A felmérés azt mutatta, hogy:

1. tízből 6 lakóhely a megelőző években fertőzött volt;
2. az elsődleges kártevő hangya, légy, csótány, egér, moly, poloska, patkány, tetű és szúnyog volt;
3. a kártevők által fertőzött lakóhelyen élő emberek nagyobb valószínűséggel szenvedtek depressziótól, krónikus allergiáktól, krónikus migréntől és asztmától (1. táblázat).

1. Táblázat: Kapcsolat a fertőzött lakáskörülmények és az emberek egészségi állapota között

Amikor a helyi lakosok végezték a kártevő-mentesítést, akkor nagyobb valószínűséggel alakult ki körükben az allergia, tüsszögés, ziháló légzés, fejfájás és könnyezés. Ez különösen igaz a fiatalokra (2. táblázat).

2. táblázat A rovarirtó spray vagy kontakt méreg és az egészségi állapot közötti kapcsolat a teljes lakosság körében, a 20 évesek vagy 20 év alattiak* körében

A valószínűségi ráta azt mutatja, hogy hányszor valószínűbb, hogy valaki valamilyen állapottól szenved. Például, ha valaki egy olyan lakóépületben él, ahol egerek vannak, 2,21-szer nagyobb az esélye, hogy depressziós lesz, mint annak, akinek egérmentes a lakóhelye, és több mint nyolcszor nagyobb az esélye annak, hogy migréntől és gyakori fejfájástól fog szenvedni, ha lakásban lakik és nem családi házban. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a kártevők depressziót vagy migrént okoznak, bár allergiát valóban kiválthatnak. Az adatok arra utalnak, hogy ha valaki kártevőkkel fertőzött körülmények között él, az depressziót okoz és migrénhez vezet.

ÉGHAJLATVÁLTOZÁS

Egyre nő az aggodalom, amiatt, hogy az éghajlatváltozás a közegészségügyi kártevők megszokott előfordulását és a kártevők ökológiájában is változást fog hozni. Egyes problémák közvetlenül a várható változások következményeként jelentkeznek majd. Például, igaz ugyan, hogy nem magyarázza meg teljes mértékben a patkány populáció növekedéséről szóló információkat, de a klímaváltozás okozta enyhébb telek és nedvesebb nyarak ideális feltételeket teremtenek a rágcsálók megsokszorozódásához. Egyéb kártevők is valószínűleg nagyobb problémát fognak jelenteni. Észak-Európa mindig is jelentős szúnyog populációval rendelkezett, de a betegség rezervoárjainak hiánya miatt igazi probléma helyett leginkább csak kellemetlenséget okoztak. Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a klímaváltozás azt is jelentheti, hogy olyan betegségek, amelyeket eddig trópusi betegségnek tartottunk, most már több éghajlati zónában is előfordulhatnak. A chikungunya-láz afrikai és ázsiai betegség volt ezelőtt, de aggasztó jelenség, hogy az utóbbi időben Olaszországban is megjelent.

Az Európai Szúnyogirtó Szövetség 4. konferenciáján 2007-ben egy előadás arra világított rá, hogy ahol az átlaghőmérséklet emelkedik, ott a szúnyogpopulációk kétszer olyan gyorsan szaporodhatnak, ami azt jelenti, hogy a már fertőzött területekre is rossz hatással lehet a klímaváltozás. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az Egészségügyi Világszervezet úgy határozza meg az egészséget, mint „…a teljes fizikai, mentális és szociális jólét állapota, nem pusztán a betegség vagy fogyatékosság hiánya.” Ez azt jelenti, hogy egy kellemetlen kártevő ugyanolyan fenyegetést jelenthet az egészségre, mint egy betegséget terjesztő kártevő. A többi probléma ennél közvetettebb lesz. Például a melegebb hőmérséklet azt eredményezi majd, hogy az emberek megváltoztatják szabadidős szokásaikat. A nyugat-nílusi vírus elterjedését az Egyesült Államokban az segítette elő, hogy az amerikaiak hátsó kertjükben előszeretettel rendeznek grill-partikat, a Lyme-kór pedig azoknak a közreműködésével terjedt el, akik hiányos öltözékben gyalogolnak az erdőkben és a lápvidékeken.

KIALAKULÓ BETEGSÉGEK

Szinte teljes bizonyossággal állítható, hogy az egész világra kiterjedő utazások még nagyobb fenyegetést jelentenek a betegségek kontinensek közötti terjesztésében. Az utazási idő Afrikából, Ázsiából és Dél-Amerikából Észak-Amerikába és Európába most már annyira lerövidült, hogy az utasok, akik a betegséget hordozzák már hazaérnek, mielőtt a tünetek egyáltalán jelentkeznének. Ettől még nehezebb lesz a kialakuló betegségeket a forrásuk helyére korlátozni. Ugyanakkor, a nyaralók egyre szívesebben választanak messzi célállomásokat éves szabadságukhoz. Sok ezek közül az új nyaraló övezetek közül olyan területen van, ahol elterjedt a malária és a dengue-láz, például Közép-Amerikában, Közép-Afrikában az indiai szubkontinensen, Thaiföldön és Malájziában.

Egyes betegségek, mint a toxoplazmosis, már sok közösségben megjelentek, és a jövőben valószínűleg még nagyobb lesz a jelentőségük, amikor jobban megértjük, hogy milyen fenyegetést jelentenek. A Salford Egyetemen Nagy-Britanniában végzett legújabb kutatások azt mutatták, hogy Nagy-Britanniában az egerek több mint 50 %-a toxoplasmosist hordoz. Ha egy betegség tartósan lappang egy közösségben, akkor a vektorok terjeszthetik. A nyugat-nílusi vírus kitörése az Egyesült Államokban, amely még mindig problémákat okoz az országban, klasszikus esete annak, hogy milyen gyorsan és totálisan tud egy kialakuló betegség elterjedni még egy olyan magasan fejlett országban is, ahol magas színvonalú az orvosi ellátás. Ugyanakkor kevés orvos kapott megfelelő képzést orvosi entomológiából, ami segítségére lenne abban, hogy a problémát időben észrevegye.

Más kialakuló betegségek közvetett módon okoznak majd problémákat. Sem a madárinfluenzát, sem a száj- és körömfájást nem tartják különösen relevánsnak a kártevő-mentesítő ipar szempontjából. Azonban, amikor megerősítést nyer, hogy valahol kitört a betegség, az összes állatot megsemmisítik, az istállókból kitakarítják a trágyát és az élelmet, mielőtt fertőtlenítenének. Az élelmiszerforrás híján a patkányok, amelyek elkerülhetetlenül ott találhatók minden gazdaságban, átvonulnak a környező lakó- és kereskedelmi területre. Egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán végeznek rágcsáló-mentesítést, mielőtt a betegség felszámolását megkezdenék. Túl gyakran fordul elő, hogy a kezelésért felelősök nem értik teljesen a kártevő-mentesítés szükségleteit és technikáit ahhoz, hogy rájöjjenek, milyen egyszerű elővigyázatosság akadályozhatja meg a problémák kialakulását.

KÖRNYEZETI AGGODALMAK

Nem férhet hozzá kétség, hogy szükséges a kártevők irtása és a környezetgazdálkodás, hogy megelőzzük a kártevő problémákat. Ugyanakkor mindig vigyáznunk kell arra, hogy a problémánkat nehogy egy másikra cseréljük. Európában a Biocid Direktíva, míg a világ más részein a jobb adatszolgáltatásra vonatkozó ehhez hasonló új követelmények biztosítják, hogy csak azok a kártevőirtó szerek kerülhessenek forgalomba, amelyek szigorú biztonsági és hatékonysági normáknak felelnek meg. A szerek használatára új paramétereket határoznak meg a felmérési folyamat részeként, melyek szintén garantálják, hogy új és jobb technikákat fejlesszenek ki alkalmazásukhoz. Azonban az iparnak közelebbről meg kell vizsgálnia a kártevőirtó szerek esetleges hatásait a környezetre és különösen a vadon élő állatokra. A környezeti értékelések egyre igényesebbek lesznek, amint a szakma világosabban látja a nem célzott fajok másodlagos mérgezésének kérdését.

A kártevő-mentesítés megkezdése előtt a környezetre vonatkozó alábbi típuskérdéseket lehet feltenni:

1. A mentesítés védett terület közelében lesz-e?
2. Milyen védett fajok lehetnek a mentesítési területen vagy annak közelében? 3) Milyen alternatív környezeti intézkedések lennének megfelelőek?
3. Milyen kockázatoknak tesszük ki a nem célzott fajokat és hogyan tudjuk azokat csökkenteni, mérsékelni?
4. Mit kíván elérni a mentesítés és hogyan mérjük az eredményt?
5. Mit várnak az ügyféltől és milyen nyomon követő intézkedések szükségesek?

Ha az ipar maximális felelősséget akar vállalni, akkor valószínűleg sokkal nagyobb dokumentációra lesz szükség a jövőben annak bizonyítására, hogy ilyen típusú felméréseket elvégeztek.

TOVÁBBLÉPÉS

2002-ben a Környezetegészségügyi Intézet megbízást adott egy könyv írására az Egészségügyi Világszervezetnek. A cél a városi kártevők közegészségügyi jelentőségének vizsgálata volt. A könyv készítése során több következtetést vontak le. Ezek a következők:

1. A várostervezésre és a tájtervezésre, szabadidős területek tervezésére vonatkozó rendelkezéseknek figyelembe kell venniük a kártevő-fertőzöttség és a betegségek terjesztésének kockázatait;
2. Az építési rendelkezéseknek gondoskodniuk kell arról, hogy az új épületek kártevők ellen védettek legyenek és ne hozzanak létre olyan feltételeket, amelyek a kártevő-fertőzöttséghez vezethetnek;
3. Szigorúbb szabályok szükségesek a professzionális és amatőr termékek közötti különbségtételhez és azokat érvényesíteni is kell, hogy a nagyközönséget megvédjük az olyan termékektől, amelyeket csak szakképzett és erre felhatalmazott kártevőirtók használhatnak;
4. Követelményként kell megszabni, hogy egy kártevőirtó szer alkalmazását megelőzően, megfelelő környezetkockázati értékelés történjen;
5. Egyetlen kormányzati szervnek kell végső felelősséget vállalnia a nyomon követő programok felügyeletéért és a kártevőirtási intézkedések végrehajtásáért;
6. Megfelelő rendszabályokkal egyértelművé kell tenni, hogy milyen kötelezettségei vannak a kártevő-mentesítéssel kapcsolatban a vállalkozóknak, építkezésvezetőknek, lakástulajdonosoknak, bérlőknek és az önkormányzatoknak.

A nemzetközi szervezeteknek és az Európai Unió tagállamainak kibővített és egységes notifikációs követelményekben kell megállapodniuk nemzetközi szinten a kártevők által terjesztett betegségekre vonatkozóan, valamint ajánlatos egyéb rendszereket is kidolgozni az adatok központi összegyűjtéséhez és elemzéséhez. A biológiai és járványügyi adatokat elérhetővé kell tenni a nyilvánosság számára. A megfelelő közegészségügyi politika kidolgozásához egyértelmű követelmény a korán adott információ. A kártevőirtó szerek engedélyeztetésével kapcsolatos költségeket újra kell gondolni. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a megfigyelő rendszer és a megfelelően képzett személyzet rendelkezésre álljon. Nemzeti és helyi szinten is világosan meg kell határozni, hogy melyik hatóság a gazdája a betegséghordozóhoz kapcsolódó információknak. A partnerek szerepét és a koordináló mechanizmusokat szintén meg kell határozni. A tagállamoknak és a közegészségügyi programoknak ösztönözniük, támogatniuk és segíteniük kell a kártevőkre vonatkozó tudományos kutatásokat. A közönség számára információkat kell nyújtani a fogyasztói tudatosság növelése érdekében, tájékoztatni kell őket, hogy hogyan védhetik meg magukat egyszerű higiéniai intézkedésekkel és magatartásbeli változtatásokkal, valamint tudtukra kell hozni, hogy lehet a legjobban tárolni és felhasználni a kártevőirtó szereket.

A tagállamoknak saját közegészségügyi hatóságuk koordinálásával olyan kapacitásokat kell kifejleszteniük, amelyek meg tudják határozni a kártevőkhöz kapcsolódó kockázatokat a városi környezetben (azaz meghatározzák azokat a kártevőket és kártevők által hordozott betegségeket, amelyek jelenleg előfordulnak, illetve potenciálisan előfordulhatnak); meghatározzák és nyilvántartják a fertőzések gyakoriságát; nyomon követik a vektor fajok létező tenyészhelyeit és a különböző kártevők földrajzi megoszlását, valamint a betegségterjesztés dinamikáját. A nagy kockázatú területről naprakész listát kell vezetniük. Különleges aggodalomra adhat okot az a tény, hogy most túl kevés orvosi entomológust képeznek az egyetemeken. E nélkül a képzés nélkül az a szakértelem, amely évek során alakult ki, el fog veszni, ahogy a tapasztalt és jól képzett tudósok nyugállományba vonulnak. E hiányosság pótlásához és a megfelelő nyomon követő rendszerek kialakításához politikai akaratra van szükség, és elő kell teremteni a közegészség védelmét szolgáló forrásokat. Az hogy egy egész országra, vagy az egész világra kiterjedő betegség tör ki, és a kellő források hiányában azt nem tudjuk megfékezni, egyelőre még csak egy szörnyűséges rémálom forgatókönyve, azonban még megélhetjük, hogy ez a rémkép valósággá válik.

Jonathan Peck
Killgerm Chemicals Ltd.

Kiegészítés a cikkhez itt (pps fájl 1,64 MB.)