Vezércikk - Merengés, ami nem visz sehova, vagy az elszalasztott lehetőség

2007-ben a szokásos éves országos konferenciát a Szövetség Budapesten tartotta meg. A háromnapos rendezvényhez egy, ez idáig még sehol meg nem rendezett esemény is társult, nevezetesen a kártevőirtó szakma relikviáinak bemutatása. Ugyan ez a kiállítás nem vetekedett Picasso, Klee, Kandinszkij (a svájci Rupf-gyűjtemény remekművei) vagy a varázslatos különc Friedensreich Hundertwasser művészetét bemutató kiállításokkal, de egy biztos, tudomásom szerint ez volt az első szakmánkat érintő múzeumi szintű kiállítás. Jó érzés volt látni, ahogy a szakma „öreg rókái” felfedezhették az általuk még használt eszközöket és készítményeket a vitrinekben. Itt szeretnék köszönetet mondani az ÁNTSZ Közép-magyarországi Regionális Intézete igazgatójának, dr. Csaba Károlynak, hogy támogatta és segítette a kiállítás megszervezését, átadta az intézetben összegyűlt anyagokat, eszközöket a Magyar Kártevőirtók Országos Szövetsége részére megőrzésre. A Szövetség célkitűzése, hogy ezeket nem csak megőrzi, hanem tovább is gyarapítja.

A XVII. Országos Konferencia központi témája a kártevőirtás gyakorlati kérdéseivel foglalkozott, arra fókuszált. Itt került szóba az ÁNTSZ átalakuló struktúrájának hatása a hatósági ellenőrzésekre, továbbá a Helyes Higiénés Útmutatókban előírt javaslatok és szabályok milyen egyéb feladatokat, illetve kérdéseket vetnek fel a gyakorlati munkavégzés során. Miután az ún. 90-es élelmiszerhigiénés rendelet visszavonásra került, a módosított járványügyi rendelet pedig a kártevőirtási tevékenységgel kapcsolatban jó néhány kérdést nyitva hagyott, illetve nem pontosított, a korrekt munkavégzés elvi és gyakorlati akadályokkal van kikövezve, akár az ellenőrző hatóságokat, akár a megrendelőket tekintem. A szolgáltatóról nem is beszélek!

Közben lassan a 2007-es év a vége felé közeledett. A parlament megszavazta az új adótörvényeket, amelyre igazából akkor senki sem figyelt oda olyan nagyon. Vagy mégis? De az idő haladt, lassan de biztosan előre, beköszöntött az újév, és nyakunkba szakadt a fordított ÁFA kérdése. Ahány állásfoglalás a kezembe jutott, az annyi féle volt. Volt, amelyik a tevékenységet a fordított ÁFA alá sorolta, volt, amelyik nem. Volt előadó, aki így, volt aki, úgy foglalt állást.

Mire e sorok a nyomdába kerültek - 2008. február 15-én - megjött a Pénzügyminisztérium állásfoglalása, miszerint a kártevőirtási tevékenység az egyenes adózás alá esik. Mit jelent ez? Az ÁFA-t a szolgáltatónak kell kiszámlázni, bevallani és megfizetni, tehát változás nincs.

Én magam részéről a fordított adót tartottam volna jónak, több okból is, annak ellenére, hogy a szolgáltatás alapvető jellege első ránézésre a kártevő ellen irányul és nem az ingatlanra, ahol megtelepedett. Hogy miért lett volna szerencsésebb a fordított ÁFA szerinti számlázás? Mindenek előtt figyelembe véve a forgalmi adó mozgását, az egyenes adózás szerint a szolgáltatást nyújtó számította fel az adót és fizette be – már ha megkapta. Mert erre is bőven van, volt és lesz példa, hogy nem! Mert Ha a megrendelő nem fizeti ki a számlát (sajnos van rá példa), vagy csődbe ment (erre is volt már példa!), a vállalkozó „elbukta” az ÁFA-t is, miután ő a befizető, mindenképpen meg kell fizetnie a soha meg nem kapott ÁFA-t is!

A fordított ÁFA esetében a szolgáltatást igénybe vevő az aki befizeti, vagyis legalább nem lenne elbukott ÁFA! Ugyan mi befizető pozícióba kerültünk volna, de azt az összeget vagy vissza lehetett volna kérni, vagy át lehetett volna vezettetni egy másik folyószámlára, ami a legpraktikusabb lett volna. Akik nem ÁFA alanyok, azoknak teljesen mindegy, hogy milyen rendszer szerint adóznak, hisz nem fizetnek ÁFA-t. Valószínű, hogy az evá-s cégeknek ez nem lett volna túlzottan szerencsés, de véleményem szerint a szakmánkban nincs olyan sok cég, amelyet ez ilyen formában érintene.

Csak halkan jegyzem meg, ha csöndben maradtunk volna, hosszútávon mindenképpen jobban jártunk volna!

Szóval, jól indul ez az év (is)!

Vogronics László főtitkár