A 2004. évi szervezett csípőszúnyog-irtás adatai (Zöldi Viktor)

A légi ULV-eljárással történő kezelésekben tavaly országszerte 23, OTH-engedéllyel rendelkező kivitelező vett részt, földi kijuttatással, melegköd-képzéssel 7 vállalkozás végzett kezeléseket. A lárvagyérítésben 8 pályázó végzett munkát.
A Magyar Turizmus Rt. által a szúnyoggyérítéssel kapcsolatos szakértői feladatok elvégzésére kiírt pályázatot 2004-ben a Pannonia Egyetemi Koordinációs Kutatási Központ Kht. nyerte el.

(1) A szervezett imágóirtás adatai és értékelése
A légi úton, ULV-eljárással végzett kezelések összesített adatait az 1. táblázat tartalmazza.

1. táblázat. Légi ULV-eljárással végzett kezelések adatai

Az elmúlt évekkel összevetve, a kezelt területek össznagysága 2004-ben kiugróan magas volt, és a légi imágóirtás 1976-os bevezetése óta tavaly kezelték a legnagyobb területet ULV készítményekkel. A kivitelezők és az ÁNTSZ megyei intézeteinek összefoglaló, az éves szúnyogirtási adatokat összegző jelentéseiben ennek a jelenségnek nem találtuk egyértelmű magyarázatát. Érdemes külön is kiemelni két város adatát: Szegeden 2004-ben 45.591 ha összterületre juttattak ki ULV készítményt légi úton, Győrött pedig 20.650 ha-on védekeztek ilyen módon csípőszúnyogok ellen. (Összehasonlításként: az egész Balaton menti terület szúnyoggyérítési feladatát évek óta 30.000 ha körüli területen oldják meg.) Le kell szögezni, hogy noha a jelenleg engedélyezett ULV-készítmények akut humán toxicitása jelentéktelen, de koncentrált alkalmazásuk indokolatlan környezeti terhelést jelent a szúnyogok mellett a nemcél ízeltlábú szervezetekre is.
A tavalyi évben 6 készítményt alkalmaztak a kivitelezők országszerte a csípőszúnyog imágók elleni védekezésben. Ezek közül új szer a MOSQUITOX 1 ULV FORTE márkanevű formuláció. A felhasznált ULV formulációk közül négy (MOSQUITOX 1 ULV, MOSQUITOX 1 ULV FORTE, UNITOX 14 ULV, K-OTHRIN 1 ULV) felhasználásra kész, kettő (K-OTHRIN 10 ULV, AQUA RESLIN SUPER ULV) hígítva alkalmazandó.
Az összterület 95,26%-át szintetikus piretroid hatóanyagokkal (deltamethrin, illetve permethrin és S-bioallethrin), 4,74%-át pedig szerves foszforsav-észterrel (dichlorvos) kezelték (1. ábra).

Az imágóirtás hatékonyságát a kezelés előtt, illetve azt követően, időegység alatt a vizsgált személyre szálló nőstény szúnyogimágók számolásával állapítják meg. Az 1. táblázatból kitűnik, hogy az elvégzett kezelések a szakmai követelményként támasztott legalább 80%-os hatékonyságot elérték, vagy meghaladták. A készítményenként összesített átlag hatékonyságokból pedig megállapítható, hogy a közük lévő különbség nem szignifikáns. Ugyanez mondható el akkor is, ha a 2004-es számokat az előző évek hasonló adataival vetjük össze. A hatékonyság mérésekor különösen fontos, hogy – az egyéb szempontok betartása mellett – arra is figyeljünk, hogy adott kezelés hatékonyságmérését a gyérítés előtt és után az adott területen ugyanaz a személy végezze, azonos időpontban. Megjegyzendő az is, hogy több kezelésről nem áll rendelkezésre ez az adat.

Melegköd-képzéssel, a dichlorvos hatóanyagú UNITOX 100 SC melegköd-képző szerrel az elmúlt években rendre hasonló nagyságú területeket kezeltek. 2004-ben azonban ennek majdnem a dupláján, közel 70 ezer ha-on végeztek imágóirtást melegköd kijuttatásával. A kezelések területi megoszlását a 2. táblázat mutatja.

A táblázat adataiból látszik, hogy 2004-ben a melegköd-kezelések kétharmada Békés és Csongrád megye területeit érintette. Ezen belül Szegeden közel 15 ezer hektárnyi területen juttatták ki a dichlorvos és gázolaj tartalmú melegködöt, az illetékes megyi ÁNTSZ beszámolója szerint 45 különböző időpontban.

(2) A szervezett szúnyoglárva-irtás adatai és értékelése

A csípőszúnyog lárvákra szelektív Bacillus thuringiensis var. israelensis (Bti) hatóanyagú készítményekkel 2004-ben kezelt területeket a 3. táblázat sorolja fel.

A lárvagyérítésben érintett területek nagysága évről-évre változik: kiugró a 2000-ben és 2001-ben kezelt területnagyság, a tavalyi év 8.000 ha körüli adata pedig megegyező a 2001-es és 2003-as számokkal. Ennek oka – amellett, hogy a lárvatenyésző helyek jelentős része időszakos vizekben alakul ki –, talán az lehet, hogy a lárvagyérítéssel kezelt területek kijelölése elsősorban a rendelkezésre álló pénztől függ, és egyelőre nem sikerült megtalálni azt az egyensúlyt, amelynél az indokoltan bevont tenyészőhelyek kezelésére megfelelő pénzforrás áll rendelkezésre.
A lárvagyérítések hatékonysága a mérések szerint megfelelő volt.
Rendkívül fontos, hogy egy-egy tenyészőhelyen a hatékonyságot lehetőség szerint minél több mérőpont adatának (a kezelés előtt és után mért lárvaszámoknak) a figyelembevételével határozzuk meg. Ekkor a hatékonysági adat is pontosabban tükrözi a valóságot, másrészt a tenyészvíz különböző pontjain kialakuló eltérő lárvasűrűségek sem kerülik el a felvételező figyelmét.

A tavalyi évben a szervezett szúnyoggyérítésben érintett 462.966 ha-nak mindössze 1,8%-át teszi ki a lárvatenyésző helyek kezelése. Az Országos Epidemiológiai Központ – évek óta hangsúlyozott – álláspontja szerint indokolt lenne a Bti tartalmú larvicid készítmények eddiginél jelentősen nagyobb arányú alkalmazása a védekezésben.

(3) A megyei ÁNTSZ jelentések tanulságai
Végezetül, az ÁNTSZ megyei intézeteinek jelentései alapján a következő problémákat kell kiemelnünk. Két megyében (Csongrád és Jász-Nagykun-Szolnok megye) is előfordult, hogy a kivitelezők az OTH-engedélyben rögzített területnagyságtól nagyobb területen végeztek kezeléseket. Előfordult, hogy a munkával megbízott vállalkozás elmulasztotta bejelenteni a megyei intézetnek a felszállás pontos időpontját, így az nem tudta a helyszínen ellenőrző tevékenységét érvényesíteni. Csongrád megyében, egy ÁNTSZ ellenőrzés alkalmával derült ki, hogy a tervezett felszálláskor a kezelést engedélyező OTH-határozatban szereplő egyik egészségügyi gázmester sem volt jelen. Több Intézet is említi, hogy a hozzájuk benyújtott kivitelezői kérelmek hiányosak: leggyakrabban a gázmester beleegyező nyilatkozata és az önkormányzattal kötött szerződés hiányzik a dokumentációból. Ekkor a hatóság pótlást kér, ami viszont időbeli csúszást eredményez a kezelés engedélyezési folyamatában.