Cím: 1117 Budapest, Budafoki út 183., 203-as szoba
Telefon/fax: +36-1-464-5241
E-mail: makosz__kukac__tlt.hu
Ügyfélfogadás: kedd, péntek: 8-12 óráig
A tartalom megtekintéséhez az Adobe Flash Player szükséges.
Riporter: Fekszik a férfi a szűkre szabott üvegkalitkában, és mosolyog. Az első eresztés már kezelésbe vette, de fel sem veszi. A második kétszázötven darabnál még mindig vidám, csak a pólója alatt ügyeskedők zavarják. A harmadik kétszázötven egyednél már feszeng, és amikor az ezredik csótány is megérkezik, már annak örül, hogy kiszállhat. Nem igazán értem; ha szereti őket, akkor mi baja, és legfőképp: minek ment csótányirtónak?
Riporter: Michael Bohdan nagyon jó viszonyban van közvetlen munkatársaival. Még akkor is, ha gyakran, sajnos, ki kell irtania őket. Mert hogy a férfi csótányirtó.
Michael Bohdan: Az emberek azért undorodnak a csótánytól, mert nem ismerik őket.
Riporter: Michael viszont, munkájának köszönhetően, hamar megkedvelte a hatlábúakat, és felfedezte az ő igazi személyiségüket. Ezért megalkotta a hírességek egész sorát. Itt látható például Marilyn Monroe, igaz, csak csótány-változatban.
Michael Bohdan: Ez nagyon aranyos, itt a zongora mellett. Ha megnyomom a gombot, elkezd játszani. Mindenkinek ő tetszik a legjobban.
Riporter: Hogy még behatóbban vizsgálhassa kedvencei lelkivilágát, különös tervet agyalt ki: ezer csótány közé költözik be néhány órára.
Michael Bohdan: Nem vagyok hétköznapi fickó. Míg mások halakat tartanak az akváriumban, én csótányokat dédelgetek. Gyakran elüldögélek, és nézem, ahogy kommunikálnak.
Riporter: Ahogy mondja: mindezt csak azért csinálja, hogy meggyőzzön mindenkit: a szörnyűnek tartott rovarok igazából nem is olyan szörnyűek.
Michael Bohdan: Szeretném, ha az emberek belátnák, hogy nincs félnivalójuk. Ezek a rovarok itt vannak legalább háromszázötven millió éve.
Riporter: A nem mindennapi feladathoz Michaelnek precízen fel kell készülnie. Ruháját mindenhol ragasztószalaggal rögzíti, hogy ne tudjon alámászni egyetlen kedvenc sem. Az üvegdobozt pedig vizesárokkal veszi körül, hogy a rettegő közönség ne széledjen szét.
Nézők: Úristen! Úristen, a nadrágjában vannak! Te jó ég! Kettőt sem bírnék elviselni magamon!
Riporter: Az állatkák négy részletben kerülnek a férfi üvegkoporsójába. Az első kétszázötven már rég megmelegedett a fekvő testen, amikor jött a következő adag. Az ízeltlábúaknak pedig a ragasztószalag nem jelentett akadályt.
Michael Bohdan: - Nem tudom, hogy jutottak be a pólóm alá, de már ott vannak, érzem!
Riporter: Az ötszáz csótány azért alaposan megnehezítette Michael dolgát. Kis idő után a férfi már alig kapott levegőt. Ennek ellenére nem adta fel.
Nézők: Ez a szag! Szörnyű büdösek! Tudtam, hogy bűzlenek, de azt nem, hogy ennyire!
Riporter: A férfi véghez vitte tettét. Bár szemmel láthatóan örül, hogy véget ért a próba. Hogy sikerült-e megszerettetnie a hatlábúakat, még nem tudta lemérni. De az biztos: nem álltak sorba a nézők a műsor után, hogy csótányt simogassanak.